Sziasztok Kedveseim! Nagyon reménykedtem benne, hogy ez a bejegyzés minél később fog érkezni, de tudtam, hogy elkerülhetetlen és a sorsot nem írhatom át, pedig annyi mindenen változtatnék! Nem tudom mi a rosszabb; ha tudod, hogy meghalsz és lelkiekben fel tudsz rá készülni (már ha ez egyáltalán lehetséges), el tudsz búcsúzni a szeretteidtől, de végigszenveded ezt az időszakot, vagy ha hirtelen, egyik percről a másikra, villámgyorsan, fájdalommentesen halsz meg. Mindkettő szörnyű és soha, senkinek sem kívánom azt az érzést, mikor egyik reggel azzal a hírrel. fogadnak, hogy meghalt egy szeretted. Hogy elvesztetted az egyik legfontosabb embert az életedben. Te másfél éve tudtad. Attól az októberi naptól kezdve az életed, a gondolkodásod megváltozott: csak egy dolog foglalkoztatott, csak egy kérdésre akartál választ kapni: miért? Miért pont ő? Hiszen olyan jó embert volt... Mai napig nem értem hogy diagnosztizálhatnak tüdőrákot egy olyan nőnél, aki soha életében egy szál cigarettát sem szívott el. Aztán rájöttem: a levegő is mérgező, amit minden levegővétellel beszívunk, ami éltet minket. Attól a naptól kezdve más szemmel néztem rá: csodáltam őt. Csodáltam, hogy képes úgy viselkedni, mintha makk egészséges lenne, mintha mi sem történt volna. Több, mint egy évig úgy éltem, mintha nem tudnám: hamarosan elérkezik a búcsú ideje. És annyira gyorsan érkezett, hogy nem is volt időm rendesen elbúcsúzni... Minden egyes nap kicsit vele együtt haldokoltam. Aztán hirtelen vége lett. És én sírtam mikor elkezdődött és sírok most is, hogy elment. De tudom, hogy végig velem van és figyelemmel kíséri minden lépésem és én igyekszem úgy élni, hogy büszke lehessen rám. És ez tart egyben, emiatt nem hulltam még szét, emiatt nem sírom el magam minden tizedik percben. Még a neheze hátra van: a temetés. Ezen az időszakon túl kell lennem, de a hétvégére biztos nem leszek képes fejezetet írni, a jövőhét is még kérdéses, de igyekszem, mert Ti is nagyon fontosak vagytok számomra! ♥ Nyugodjon Békében A Világ Legcsodásabb Nagymamája! ♥
(Bármennyire is fájt ezt leírnom megkönnyebbültem, hogy azzal fejezhettem ki magam, amiben a legjobb vagyok, hogy "papírra" vethettem a gondolataimat. Köszönöm, hogy itt vagytok nekem, köszönök mindent! hamarosan jelentkezem! Remélem minél hamarabb!)
Drágám!
VálaszTörlésTudod, el sem hiszed, mennyire együtt érzek Veled ezekben a pillanatokban. Hihetetlen, mennyire igazságtalan az Élet sokszor. Én a nagypapámat két éve vesztettem el, szintén tüdőrákban. Ő sajnos szinte naponta elszívott egy szál cigit, de ezen felül is csodáltam, hiszen amint bekerült egy tüdőszanatóriumba és majdnem a fél tüdőlebenyét ki kellett operálni, ő letette a cigarettát, holott előtte 40 évig láncdohányos volt. Az ő kórtermében csupa olyan idős férfi feküdt, akik szinte beletörődtek abba, hogy meg fognak halni, és tovább szívták azt a mérget, ami ezt tette velük. Ők egyszerűen szánalomra méltóak voltak.
Tényleg, annyira rosszul érintett ez a poszt, Drágám! Nem azért, mert most egy kis ideig hanyagolnod kell az írást, hanem mert minden mélyen eltemetett érzés a felszínre bukott bennem a papámmal kapcsolatban. Nagyon fáj, hogy ilyen történt vele, a Nagymamáddal, sok millió másik emberrel, és sajnos még fog is történni, mert megállíthatatlan.
Mást nem tudok tenni, kívánom Neked, hogy valaha túl tudd magad tenni ezen a szörnyűségen, de egy dolog vigasztaljon; A csodálatos nagyid most ott van fenn, és mosolyogva figyeli, milyen erős és kitartó unokája van. Ő vigyáz rád attól a naptól kezdve, hogy elment! Lélekben még mindig melletted van!
Kívánom, hogy el tudd fogadni, most már jobb helyen van!
Szeretlek & Csókollak,
Adriana
Amikor elolvastam a címet, azonnal tudtam, hogy valamiféle leállásról lesz szó, de nem is sejtettem, hogy ilyen szörnyű ok miatt. Fogadd őszinte részvétem!
VálaszTörlésIgazság szerint, fogalmam sincs, hogy ilyenkor mely szavakkal lehetne a gyászolót támogatni, mégis úgy éreztem, hogy muszáj írnom neked valamit támogatásként.
Ne feledd, ő még most is veled van, most már fentről vigyáz rád, és igazából mindig ott lesz, ha szükséged lesz rá.
Kívánom, hogy mielőbb sikerüljön túltenned magad ezen, Tudom, hogy ez a leghülyébb tanács, amit valaki adhat, de lelkileg értettem.
Kitartást! <3
Puszi,
Daisy
Drága Skyler!
VálaszTörlésA cím elolvasásakor nem sejtettem, hogy ilyen tragédia áll a háttérben, de én teljes mértékben megértem milyen ez. Nem egyszer éltem már át ezt.. Soha nem kívánnám senkinek ezt az érzést.
Sajnos, erre hiába van idő felkészülni, egyszerűen nem lehet. Mikor pedig elveszítjük a személyt, akkor érezzük azt, hogy nem volt elég időnk. Annyi mindent szeretnénk még mondani, de már nem tudunk. Ez is jelzi, hogy minden egyes pillanatot meg kell ragadnunk, mert sosem tudhatjuk mikor jön el az idő a búcsúzásra.
Az írással pedig ne foglalkozz ilyen helyzetben. Majd írsz, mikor elég erőt érzel magadban. Ha pedig nem megy még, akkor ne erőltesd. Tapasztalat. Lehet szükséged lesz egy kis távollétre, de ezt megértjük. A bloggerek sem robotok, nekünk is vannak érzelmeink.
Remélem, hogy sikerül megtalálnod a módját, hogy elfogadd, és túl tudj ezen jutni. Reggel fel kell tudni kelni, lélegezni, enni, aludni, és ezt minden egyes nap, míg egy nap már könnyebb lesz. A szép emlékek mindig veled lesznek! Ezt sose felejtsd el! Biztos büszke lesz majd Rád!
Puszillak,
Vivian