Kedveseim! Szörnyen röstellem, hogy ennyire csúszok a fejezet második felének a publikálásával, de sajnos még nem tudtam teljesen a végére érni és időközben rengeteg újabb ötletem támadt, ami miatt csomó finomításra volt szükség a fejezet kapcsán! Csak azért pötyögöm nektek ezt a pár sort, hogy tudjátok: nem felejtettelek el titeket, ezt a történetet a világért sem hagynám félbe, csupán egy kis időre van még szükségem! A hétvége folyamán már publikálom a részt, ez olyan biztos, mint hogy itt ülök a gép előtt! Közben a személyes blogomon igyekszem kicsit aktívabb lenni, időhiány miatt ott is csúszom a kritikákkal, de a héten azokat is el fogom készíteni! Most pedig egy kis ízelítő a következő dózisból! ;)
ÍZELÍTŐ A 10. FEJEZET 2. DÓZISÁBÓL:
"Az ölébe ejti a McDonald’s emblémájával
ellátott, zsírral átáztatott zacskót, a papírpoharat dühödten a pohártartóba csúsztatja és eltávolít egy sárgává fakult cetlit szétzilált hajfürjei közül. Aztán
indulatosan belekezd a mondandójába. Érzem, hogy hosszú mese lesz, ezért fáradt
sóhajt hallatva visszaejtem a fejem az üléstámlára.
- Ez a „Segíthetek”
család kész fogyatékosok gyülekezete. Nem fér a fejembe, miért vágnak bele egy
családi vállalkozásba, mikor az összes IQ-ját összeadva nem kapjuk meg egy
csökevényes póniló értelmiségi szintjét. Az hagyjál, hogy kávéjuknak felmosóvíz íze van, de az már megbocsájthatatlan bűn, hogy kifogytak az almás pitéből
– bánatát evésbe fojtja, aztán teli szájjal a pohárért nyúl és a szívószállal szürcsölni
kezdi az italt. Mikor kihúzza a szájából a meggyalázott szívókát, annak szélén
egy fél hagymakarika lengedezik. – Ja, és kiderítettem hol találhatod meg
Hendersont, emellett hozzájutottam a telefonszámához és a lakcíme is a
birtokomban van.
Meglepettségem kiül az arcomra, mire ő csak
legyint a körberágott hamburgerrel a kezében. Egy összecsócsált salátadarab a
kesztyűtartón landol és lassan, akár egy kósza esőcsepp, folyik végig a sötét
karosszérián, aztán pottyan le a nem rég kitisztított szőnyegre."
Illetve nagyon kedves hír fogadott, mikor ma felnéztem a blogomra, hiszen az Infinity Critics blogversenyén első helyezést értem el a Krimi/Horror kategóriában! Egyszerűen repesek az örömtől, szinte kiugrottam a bőrömből mikor megláttam az oklevelet! Már csak azért is tölt el ilyen hatalmas boldogsággal, mert látom, hogy a munkám nem hiábavaló és sok embernek elnyeri a tetszését, amit csinálok és a műfajt is egyre több ember megkedveli, és már ezért érdemes ezt csinálni, mert ez az érzés felemelő! Nem utolsósorban nagyon szépen köszönöm még egyszer a szerkesztőknek, feldobták a napomat!
Emellett még szeretnék egy ajánlóval is kedveskedni nektek, hogy míg ide nem érkezik fejezet, addig is legyen mit olvasnotok egy fantasztikus bloggerinától!
A nagyon tehetséges és méltán kedvelt bloggerina, Zoé V. Campbell rövid szünet után ismét visszatért a Blogger világába és egy fantasztikus krimivel szórakoztat minket a közeljövőben! A történet a legjobb, amit tőle valaha olvastam: izgalommal teli, szórakoztató és biztos, hogy a rabjává tesz! A rövid ismertetője a következő:
Az ő esete más volt.
Darrennek nem akadt még dolga olyan nővel, aki ennyiszer túljárt volna az eszén. Ez pedig még inkább felcsigázta. Megfogadta, hogy addig nem nyugszik még a markában nem lesz a lány.
És nem is nyugodott.
Attól a pillanattól kezdve, hogy meglátta a Hollywood Bulváron azon volt, hogy olyanná formálja, mint ő maga. Hogy megteremtse a saját Bonnie-ját vagy éppenséggel a szörnyetegét.
De mi történik akkor, mikor a tanítvány túlszárnyalja a mesterét?
