2015. április 5., vasárnap

Hello Édeskéim!


Eléggé szokatlan dologra készülök azzal, hogy egy több, mint egy éve inaktív blogon újra elkezdek tevékenykedni és egy olyan történetet dolgozok újra, amit egy éve még teljesen más mederbe tereltem volna, de azóta rengeteget írtam és fejlődtem, mert szerintem mindenkinek van hová fejlődnie, sőt úgy vélem, hogy minden egyes fejezet megírásával egy írópalánta fejlődik. Nem biztos arra van szükségünk, hogy a kommentekben felhívják a figyelmünket a hibáinkra - persze az is segíthet -, de én úgy gondolom saját magunknak kell felfigyelni a gyengeségeinkre és javítani azokon.. Ám most nem azért írom ezeket a sorokat, hogy az írásról közöljem veletek a véleményem, hanem inkább a folyamatban lévő történetről, aminek a rövid - semmitmondó - ismertetőjét már egy évvel ezelőtt is elolvashatta az, aki felnézett az oldalamra. Az alap ötlet nem változik, de minden akkori elképzelésemet áthúztam és nyersebb, merészebb lesz, mint gondoltam. Valóban egy velejéig krimibe ágyazott new adult, amiben együtt izgulhattok a főszereplő bérgyilkossal és a karrierjét tudatosan építgető dívával, hiszen mindkettő szemszögéből kaptok fejezeteket. 
Szívesen olvasok bármilyen véleményt,bár nem legfőképpen ez motivál, hanem maga az írás szeretete, de ezzel nem én vagyok az egyetlen a blogger világában!:)

Szóval most meg is osztanám veletek a rövidke prológust.
Remélem élvezni fogjátok! 

Csók, Skyler W.

Prológus


  A gettóban „Díler” néven elhíresült, a huszadik életévét töltő suhanc sebzett kutyaként szűköl a bal lábamnál összegörnyedve. Több sebből vérzik, véraláfutásokkal tarkított arcát eltorzítja a fájdalom.
  A kora esti órákban találtam rá a parkban. A mesterséges kistónál egy pad háttámláján ült, görnyedt testtartásából és a kezei ügyeskedéséből már messziről kivehető volt elfoglaltsága: spanglit tekert. Megvártam, míg előkeresi zsebe legmélyéről a meztelen nőt ábrázoló öngyújtóját és életre kelti a szájában veszteglő füves cigit. Ekkor léptem elő a közeli csalitosból. Meg sem kellett szólalnom, a puszta jelenlétem is elég volt ahhoz, hogy a suhanc meglepetésében a pad melletti szemetesbe ejtse az éppen lenyomott öngyújtót. A kukában lévő szemét egy szemvillanásnyi idő alatt kapott lángra és mivel késő ősz lévén a szél is előszeretettel mutatja jelenlétét, a tűz a férfi lezser pamutnadrágja aljába is belekapott. Ezt mondhatni észre sem vette; az adrenalintól olyannyira felpörgött, hogy kis híján a tóba vetette magát, de végül irányt változtatott és a sétaúton próbált meglógni előlem.
  Nem jutott túl messzire, nem lévén szerencséje. Komótos járással, zsebre dugott kezekkel, kavicsot rugdalva követtem kalandos útját. Szinte számoltam a másodperceket, mikor szembesül a zsákutca lelombozó jelenlétével. Ám útközben még szenvedélyes közelségbe került egy bambán ácsorgó tölgyfával, néhány rühes macskával és egy világtalan koldussal, aki éppen tőle kívánt pénzt kunyerálni az esti betevő falatjáért.
  A nadrágom derekában mindig ott nyugszik életem értelme, egy Heckler pisztoly arra az esetre, ha az áldozatot gyors halálra ítélném. Viszont én szeretem kiélvezni az elméjükre telepedett félelmet, a szemükből tükröződő tehetetlenséget és felém irányuló haragot. Sejtik, hogy mi vár rájuk. Én tudom. Hogy is tartja a mondás? Ha egy pillantással ölni lehetne, én már a pokol legmélyén égnék Lucifer és Júdás társaságától feszélyezetten.
  Díler most több önmagának okozott sebből vérezve, mocskos kezekkel kaparja a földet és egyre hangosabban rimánkodik. Szinte megesik rajta a szívem.
  - Én nem tudtam mire kell neki az anyag. Nem tudtam, hogy meg akarja ölni magát! – üvölti szánandón.
  Leguggolok elé, a pisztoly markolata a medencémbe fúródik. Oldalra döntött fejjel kémlelem az arcát. Vonásaim rezzenéstelenek. Pókerarcom van, mondják. Valójában egy érzéketlen ember arca is zord, nem csak a lelke.
  - Nem?! Ez esetben nagyon sajnálom – ezzel előrántom a fegyvert és a fejéhez fogom. Mutató – és középső ujjaim az elsütőbillentyűn nyugszanak.
  - Várj! – ordítja.
  Színpadiasan felsóhajtok. Szabad kezemmel beszédre intem. Egy szava sem lehet afelől, hogy udvariatlan volnék vele szemben. Mindig tiszteletben tartom az alanyom jogait; az utolsó szóét is. 
  - Ismertem Gwendoline Lancaster szeretőjét. A megbízód biztos égre-földre keresi. Mégiscsak miatta vált el tőle a megboldogult asszony.
  Összeráncolom a homlokom. Meglep a fickó arcátlansága. Alkut ajánl a halál küszöbén?
  - Peched van. Nem érdekel a megbízóm lelki válsága – ezzel lenyomom a billentyűt és a golyó a halántékán fúródik a fejébe, hogy aztán hátul távozhasson. 

4 megjegyzés:

  1. Drága Skyler! :)

    Először is, köszöntelek újra a bloggerinák káprázatos világában! *-* Mint nálam ígértem, inkább írok ide egy hosszabb komit! :)
    Tudod, kevés olyan blog van, ami ennyire megfogja az embert egy rövidke prológus után is. Ritka tehetséged van, hiszen kereken fogalmazol, nem bonyolítasz túl semmit, és nem utolsó sorban nagyon széleskörű a szókincsed. Láttam a karaktereknél, hogy nem tervezel fanficet, és bár én ahhoz "szoktam hozzá", erre a blogra vissza fogok térni minden új rész alkalmával, mert engem is lebilincseltél a fogalmazásmódoddal.
    Egyébként külön tetszik Harley stílusa, szerintem nagyon egyedi. ;) Minél hamarabb szeretném megtudni, hogy mitől vált ilyen érzéketlenné, amiért simán gyilkolászik, mintha csak egy kis zöld teát főzne. :D
    Egy szóval, én imádom! Remélem, minél hamarabb olvashatjuk az első részt is, és megismerkedhetünk Evelynnel! :)

    Puszillak Téged,
    Adriana♥

    VálaszTörlés
  2. Drága Adriana!

    El sem hiszed mennyire jól esnek a szavaid! Régen kaptam ennyire pozitív megjegyzést az írásomról és nagyon boldoggá tettél vele! Másodsorban pedig nagyon örülök annak, hogy elnyerte a tetszésed a történet és ezek után is nyomon fogod követni. Egyébként nem kell sokat várni az első fejezetre, hiszen az a mai nap folyamán érkezik!

    Ölel,
    Skyler W.

    VálaszTörlés
  3. Szia, Sky! :)
    Most kezdtem el olvasni a blogot, a különleges díj értelmében, és... ATYA ÚR ISTEN! :D Ezt imádtam! Muszáj írnom véleményt, mert ez egyszerűen fenomenálisra sikeredett! Nem tudtam levenni a tekintetem a képernyőről :) Már most szeretem ezt a sztorit, pedig még nem is tudok róla semmit :D Szaladok is, olvasom a következő részt! :)
    Puszi: Anett :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Anett!

      Szörnyen röstellem, hogy csak most vettem észre ezt a kommented! Nagyon hálás vagyok érte, köszönöm! :)

      Törlés